LAJOS JÁNOSSY’S REFORMULATION OF RELATIVITY THEORY IN THE CONTEXTS OF „DIALECTICAL MATERIALISM” AND TRADITIONAL SCIENTIFIC RATIONALISM

The late Hungarian physicist Lajos Jánossy is respected in international physics first of all for his results achieved in the field of cosmic radiations, but his work in the alternative, Lorentzian tradition of relativity theory is also of historical importance. As an adopted son of the Hungarian Marxist philosopher, Georg Lukács, he was socialised in a left-wing spirit. He formulated a philosophical criticism of Einstein’s theory in terms of dialectical materialism in the 1950s and 1960s. In contrast to the new Soviet thesis valid in Soviet ideology from 1955, he insisted that the positivist, Machian epistemological foundation determinatively influenced the physical level of Einstein’s relativity theory and distorted its real physical meaning. He also rejected the anti-commonsense character of Einstein’s new concepts of space and time and argued for the necessity of a commonsense-conform physics. However, in contrast to the Soviet critics of relativity theory of the Stalinist period, Jánossy never used ideology to destroy the scientific authenticity of Einstein’s theory, but, accepting the Einsteinian-Lorentzian mathematics as one of the great achievements of the history of physics, he announced and successfully implemented a positive program of a commonsense-conform, non-positivist, Lorentz-based reformulation of the theory. The socialcultural background of Jánossy’s reformulation of relativity theory is characterised by the strain of two contradictory elements: on the one hand, his left wing, Marxist commitment,on the other, his socialization in Western, “bourgeois” science and culture. Through a Marxist, “dialectical materialist” criticism of the positivist, Machian aspects of Einstein’s theory as well as through his work for a commonsense–conform physics, Jánossy defended not only Marxism but also the classical tradition of scientific rationalism as an essential element of European culture

A newtoni természetfilozófia leibnizi kritikája a XXI. század elején

(A magyar nyelvű összefoglalót lásd az angol nyelvű absztrakt után!) The Leibnizian Criticism of the Newtonian Natural Philosophy at the Beginning of the 21th Century László Székely (HAS, Res. Center of Humanities, Inst. of Phil.) Key words: Leibniz, Newton, Heidegger, Relativity Theory, space-time, block universe, Intelligent Design, creation, philosophy, metaphysics, scientism, the priority of philosophy. Leibniz’s arguments against the Newtonian natural philosophy in his letters to Clarke are not only of historical importance but they also have vital heuristic power concerning the debates about the philosophical interpretations of the scientific theories of our days. His family tree analogy presented in the point 47 of his Fifth Letter to Clarke is effectively applicable against the so-called block universe interpretation of the theory of relativity, which considers the four dimensional space-time to be a real, independent entity and on this basis denies the qualitative difference between the temporal and spatial dimensions, and which, in contrast to Einstein, considers the geometrical explanation of the relativistic phenomena to be complete and final. Similarly, Leibniz’s notion of an omnipotent and benevolent creator, on the basis of which he rejects the Newtonian natural theology, is also significant regarding the theory of the so-called "intelligent design”, which erroneously suggests that the question of creation may be settled by scientific investigations and thus subsumes this basic theological concept under science. The references to the Leibnizian arguments in the context of these debates open the interpretational horizon which the concerned interpretations attempt to close in the name of the one-sided scientific truth and clearly indicate the priority of philosophy over the calculative-empirical scientific theories. Therefore, the topicality of the Leibnizian criticism of Newton’s natural philosophy in our days definitely transcends the special scopes of the debates at issue and are of high cultural importance in our epoch, which, in the name of empirical sciences and the calculative-mathematical thought, believes that it can understand the world and manage itself in it without philosophy. In this way the criticism of the Newtonian natural philosophy by Leibniz is parallel to the criticism of the one-sided scientific world view by Heidegger (e.g.) in his “Zollikon Seminars”. A newtoni természetfilozófia leibnizi kritikája a XXI. század elején Székely László (MTA BTK: Fil. Int.) Kulcsszavak: Leibniz, Newton, Heidegger, relativitás elmélete, téridő, blokk-világegyetem, Értelmes Tervezet, teremtés, filozófia, metafizika, szcientizmus, a filozófia prioritása Leibniz érvelése a newtoni természetfilozófiával szemben Clarke-hoz írott leveleiben nem csupán filozófiatörténetileg érdekesek, hanem a mai természettudományos elméletek filozófiai értelmezésével kapcsolatos vitákban is elven heurisztikus erővel bír. Családfa-hasonlata, mely Clarke-hoz írott V. levelének 47. pontjában olvasható, hatékonyan alkalmazható a relativitáselmélet úgynevezett blokk-világegyetem (block universe) értelmezésével szemben, mely a négydimenziós téridőt objektív, önálló létezőnek tekinti, és ezen az alapon tagadja a térdimenziók és az idődimenziók közötti minőségi különbséget, és amely továbbá – Einstein álláspontjával szemben – teljesnek és véglegesnek tekinti a relativisztikus jelenségek geometriai magyarázatát. Hasonlóképpen, a mindenható és jóságos teremtő leibnizi képzete, melyre hivatkozva a német filozófus elutasítja Newton természetes teológiáját, szintén megkerülhetetlen az úgynevezett „értelmes tervezet” mai elmélete tekintetében, mely azt sugalmazza, hogy a teremtés kérdése tudományos eszközökkel vizsgálható, és amely ezáltal a természettudomány hatókörébe utalja ezt az alapvető teológiai fogalmat. A leibnizi érvek fölelevenítése e mai vitákban megnyitja értelmezés azon perspektíváit, amelyet a most érintett álláspontok az egyoldalúan fölfogott természettudományos igazság nevében megpróbálnak lezárni, és Leibniz érvei nyomán láthatóvá válik a filozófia prioritása a kalkulatív-empirikus tudományos elméletekkel szemben. Ezért a newtoni természetfilozófia leibnizi kritikájának aktualitása túlmutat a szóban forgó vitákon, és különös kulturális jelentőséggel bír korunkban, mely az empirikus tudományok és a kalkulatív matematikai gondolkodás nevében úgy véli, hogy megértheti a világot és elboldogulhat a filozófia nélkül. Il y módon a newtoni természetfilozófia leibnizi kritikája párhuzamba állítható az egyoldalú természettudományos világkép heideggeri – többek között a zollikoni szemináriumaiban kifejtett – kritikájával

A fizikai megismerés határairól és határtalanságáról: a Higgs-bozon és a fizika „végső elmélet”-e

A kozmológiai program megfelelő korlátozásával a mai fizikát egységes egészbe foglaló, valamennyi megfigyelt fizikai jelenségre előrejelzést nyújtó – és ebben az értelemben „végső” – elmélet elvileg lehetséges. Az elvi lehetőség azonban még nem vonja maga után a fizikai világ épp-így-létéhez kapcsolódó konkrét lehetőséget,mely a mai fizika kontextusában a négy alapvető fizikai kölcsönhatás egyesíthetőségének kérdésében fogalmazódik meg. Az erre irányuló kutatások ma – Lakatos Imre tudományfilozófiájának terminológiájával – egy „degenerálódó” kutatási program jegyeit mutatják. Ha XXI. században sem következne be ebben alapvető változás, racionális volna föltételezni, hogy a fizikai világ konkrét épp-így léte az elvi lehetőség ellenére sem teszi lehetővé ezen elmélet kidolgozását (vagy ha igen, akkor az az emberi lények számára elérhetetlen). Ma még azonban korai volna egy ilyen következtetést levonni, s a Higgs-bozon létezésére utaló megfigyelések az ellentétes tendenciákkal szemben megerősítik azt a reményt, hogy talán a következő évtizedekben legalább az elektrogyenge és az erős kölcsönhatás egyesítése – és ennek részeként az elemi részecskék fizikája – elnyerheti végső formáját

Asymptotic stability of two dimensional systems of linear difference equations and of second order half-linear differential equations with step function coefficients

We give a sufficient condition guaranteeing asymptotic stability with respect to $x$ for the zero solution of the half-linear differential equation $$x''|x'|^{n-1} + q(t)|x|^{n-1}x=0, \qquad 1\le n \in \mathbb{R},$$ with step function coefficient $q$. The geometric method of the proof can be applied also to two dimensional systems of linear non-autonomous difference equations. The application gives a new simple proof for a sharpened version of \'A. Elbert's asymptotic stability theorems for such difference equations and linear second order differential equations with step function coefficients

Palágyi Menyhért az „emlékezet”-ről

Palágyi Menyhért az Atheneum folyóiratban 1892-93-as évfolyamában három általa „lélektani”-ként illetve „pszichológiai”-ként megjelölt tanulmányt jelentetett meg. E tanulmányok egyikének a címe „Az emlékezet”, ám a másik kettő is érinti e tárgyterületet: bennük a filozófus az emlékezés emberi adottságát olyan középponti antropológiai kategóriaként kezeli, mely a reflexív gondolkodás meghatározó, konstitutív eleme, s mint ilyen, ember mivoltunk kiküszöbölhetetlen előföltétele. Elmélete szerint az emlékezőtehetség az, amelynek köszönhetően képesek vagyunk megkülönböztetni magunkat környezetünktől, és ezáltal szubjektumként reflektálni magunkra és a bennünket körbevevő világra: e képesség nélkül mind a mindennapi tudat, mind a filozófiai-reflexív gondolkodás, mind a művészetek és a tudományok elképzelhetetlenek volnának, és e funkcióhoz képest a múlt fölidézése az emlékezet által annak csupán járulékos, kiegészítő mozzanata

A valószínűség titkai

Gottfried Leibnizzel kifejezetten igazságtalanok a ma uralkodó valószínűségfilozófiák. Az elégséges alap elvéből ugyanis – ha azt nemcsak szubjektív megfontolásainkra alkalmazzuk, hanem a fizikai világban érvényes ontológiai elvnek tekintjük – levezethető az az összhang, amely a matematikai valószínűség elmélete alapján adódó előrejelzések és a tapasztalat között figyelhető meg. Továbbá, ebből az elvből még akkor is következik a valószínűség frekventista interpretációja, ha teljesen determinált makrovilágot feltételezünk, s ennek megfelelően az egyedi esetekben elvetjük a fizikai (objektív) valószínűséget. Ezt figyelembe véve pedig az elégséges alap elvével a von Mises által követelt közvetlenül empirista valószínűséginterpretáció helyett a valószínűség kifinomultabb empirista elméletéhez juthatunk. Nevezetesen, nem szükséges az (ontológiailag értett) elégséges alap elvét a priori vagy metafizikai elvként kezelnünk: azt tekinthetjük olyan kváziempirikus elvnek is, amely az emberiség sok évezredes gyakorlatának gyümölcse; és amelyet éppen az legalizál, hogy ezzel a gyakorlattal mindeddig összhangban volt. Könnyű belátni, hogy az így értelmezett „elégséges alap” empirikus eredetű, ezért ha a valószínűséget az így fölfogott elégséges alapból vezetjük le, az közvetve empirikus megalapozást nyer

Interpretációk a fizikában

Through the analysis of the interpretations of quantum mechanics and the theory of relativity, the paper aims to demonstrate the following thesis: the Duhem-Quine thesis on empirical underdetermination can be extended to the claim that not only the empirical data, but also the empirical data together with the mathematical formalism of a physical theory do not suffice to determine completely our theories of physical reality. As a consequence, beyond observational data and mathematical physics, cultural and social factors as well as the value-preferences of physicists also play role as constitutive elements of physical theories. For example, the indeterminist interpretations of quantum mechanics are not neutral but value-laden, and deterministic interpretations, which insist on classical determinism as a value, are also possible. On the other hand, the thesis of the underdetermination of physical reality by mathematical physics confirms neither radical relativism, nor extreme versions of sociology of science. On the contrary, the mathematical formalism to be interpreted is autonomous – and in this sense “objective” – to a great extent with respect to cultural, social and other non-scientific factors and, therefore, there is a firm consensus regarding it in science

Palágyi Menyhért a gondolkodás történetében és jelenében

Miután a tanulmány röviden ismerteti Palágyi filozófiájának németországi recepcióját, és jelzi, hogy gondolatai számos területen ma is aktuálisak és alkalmazhatóak, az alábbi nagy témakörökbe csoportosítva tekinti át a magyar gondolkodó filozófiai munkásságát: Palágyi neovitalista ismeretelmélete és antropológiája; az érzet és tudat viszonya, a tudati tevékenység szakaszos jellege; Palágyi észleléselmélete és antropológiája, különös tekintettel a fantáziára és a „tapintás általi látás”-ra; a tér és az idő Palágyi-féle elmélete, a relativitás elmélete és a „világmechanika” programja; Palágyi mint társadalomfilozófus a nemzeti gondolat filozófiájáról, a szociális gondolatról, a polgári baloldaliságról és az európai identitásról. A tanulmány végén a szerző arra hívja föl a figyelmet, hogy három területen is érdemes volna Palágyi eszméi alapján kutatóintézetet létrehozni: az ismeretelmélet és a megismeréstudomány területén észlelés- és fantáziaelméletére valamint a tapintás általi „vak” látás koncepciójára alapozva; az európai kultúra és identitás témakörében az európai népek rendszerére és az európai kultúra közös ókori gyökereire vonatkozó elmélete alapján; végül a francia forradalom kettős természetére vonatkozó elképzelését követve, e forradalom újraértékelésének és a szociális igazság polgári keretek közötti megalapozásának érdekében. Filozófiája frissességét tanúsítja, hogy kibillent bennünket mind a hétköznapi, mind a tudományos világ mindennapiságának természetességéből és megszokottságából, ugyanúgy, mint a XX. század során standardizálódott nagy filozófiák valamikor friss, de mára olykor élettelenné váló formuláiból, s lehetővé teszi olyan problémák meglátását, illetve olyan régi kérdések újrafogalmazását, amelyeket e megszokottság és standardizálódás egyébként elfed előlünk